(majdnem igazi) Pásztorpite
Azért csak majdnem, mert az igaziba bárányhús kell, ebben meg pulykahús van.
Régóta szemeztem már Gordon Ramsay pásztorpitéjével, de annyira soha nem foglalkoztam vele, hogy minden hozzávalót beszerezzek. Ezért aztán ma az itthon lévő készletnek megfelelően készült, nem teljesen követve Ramsay leírását, de így is nagyon finom lett!
Hozzávalók:
60 dkg pulykacomb (eredetileg fél kg bárányhús)
kb. 1 kg krumpli
reszelt sajt (eredetileg parmezán)
olívaolaj
1 nagy vöröshagyma
1 nagy sárgarépa
néhány gerezd fokhagyma
só, frissen őrölt fekete bors
kakukkfű, rozmaring (sajnos csak szárított volt itthon)
1,5 ek paradicsompüré (én a házi spagetti szószból használtam)
(1-2 ek Worcestershire szósz - nem volt itthon)
2 dl vörös bor
3,5 dl húsleves
vaj
2 tojás sárgája
A krumplit megmostam, meghámoztam, felkockáztam, sós vízben megfőztem.
A húst megdaráltam, a hagymát, répát, fokhagymát lereszeltem. Egy serpenyőbe tettem 2-3 ek olívaolajat, felforrósítottam, majd beletettem a húst, sóztam, borsoztam, és hirtelen kifehérítettem. Hozzáadtam a reszelt hagymát, sárgarépát, fokhagymát, beleraktam a paradicsomszószt (itt jöhetett volna a Worcestershire szósz is), kakukkfüvet, rozmaringot és néhány percig főztem.
Beleöntöttem a vörös bort és addig főztem, amíg el nem párolgott az alkohol. Hozzáadtam a húslevest is, és lassú tűzön addig főztem, míg eléggé be nem sűrűsödött. Közben gyakran megkavartam.
A krumplit leszűrtem, 5-6 dkg vajjal összetörtem, majd hozzákevertem a 2 tojás sárgáját és kevés reszelt sajtot.
A sütőt 180 fokra előmelegítettem. Elővettem egy jénai tálat, 1-2 ek olívaolajjal kikentem, majd beleöntöttem a húst. A krumplit rákanalaztam, megsóztam, borsoztam, megszórtam reszelt sajttal. Villával kissé elegyengettem. Az előmelegített sütőben kb. 25 percig sütöttem. (A kép most sem valami szép, de az étel tényleg nagyon finom!)
Kategóriák: Főétel - hússal Címkék: fokhagyma, hagyma, krumpli, olivaolaj, pulykahus, reszelt sajt, sargarepa
írta: Gigi
Hagymás rozsos kenyér
Hónapokkal ezelőtt láttam egy receptet, amit csak lefirkantottam a papírra, nem is tudom, hol olvastam, aztán félreraktam, nem foglalkoztam vele. A napokban pakolás közben kezembe akadt a papír és jobban megnéztem, majd megállapítottam, hogy "ez így ehetetlen". Nincs benne só, alig van benne folyadék, nem sül át rendesen - hirtelen ennyi problémám volt vele. Gyorsan "átszerkesztettem" és megsütöttem.
Hozzávalók:
40 dkg finom liszt
20 dkg fehér rozsliszt (persze lehet barna is, de én fehéret használok a férfinép becsapása érdekében)
0,5 dl olaj
3 dl víz
1 csomag száraz élesztő
2 ek burgonyapehely
1 tk só
1 csipet cukor
1 tk őrölt kömény
1 kisebb fej hagyma pirítva
A hagymát megpucoltam, felkarikáztam és a melegszendvics-sütőben megpirítottam. Lehetett volna persze olajban is, de így most egyszerűbb volt.
A hozzávalókat belepakoltam a kenyérsütő gépbe (alulra a folyékonyak, fölé a többi), elindítottam a dagasztás programot. Mikor készen lett, kiolajoztam egy jénai tálat, beleraktam a tésztát, a tetejét bevágtam kétszer, majd letakartam és hagytam még kelni vagy fél órát. Közben a sütőt előmelegítettem 180 fokra. A kenyeret nagyjából 40 perc alatt sütöttem meg.
Sajnos a kenyereim oldala rendszeresen megreped, de ez az ízén nem ront. Nagyon finom, puha, illatos kenyér lett a végeredmény.
Kategóriák: Kenyér, pizza Címkék: eleszto, finom liszt, hagyma, komeny, rozsliszt
írta: Gigi
Meggyes rétes muffin
A múltkori túrós rétes muffin nagy sikere után úgy döntöttem, most meggyes töltelékkel készítem el újra.
A menete ugyanaz, kivéve a tölteléket, így csak átmásolom a régi posztból, ha valakinek nem lenne kedve emiatt kattintani.
Hozzávalók:
4 réteslap (kb. 20 dkg - én egy 80 dkg-s csomagot vettem, abban 16 lap található)
magvalt meggy
őrölt fahéj
őrölt szegfűszeg
kristálycukor
olaj, vaj
esetleg porcukor a tetejére
A magvalt meggy nálam most cukorral elrakott meggy volt, amit a meggyszörp készítésénél raktam üvegekbe. Két kis üveggel vettem elő, ez lével együtt 75 dkg "töltőtömeget" jelentett.
A cukros meggyhez kevertem fahéjat és őrölt szegfűszeget, majd hagytam állni egy ideig.
Beállítottam a sütőt 200 fokra.
A muffintepsi horpadásait kikentem olajjal. A réteslapokat (felengedés után) 3-3 részre vágtam. Kb. 5 dkg vajat felolvasztottam. Az egyes lapokat külön-külön megkentem az olvasztott vajjal, majd 8 egyforma részre vágtam (nagyjából 15 cm x 4 cm-es darabok lettek, de a réteslapok nagysága különbözhet), és elkezdtem a muffinformákat kibélelni vele úgy, hogy az új darabot mindig kicsit elforgattam az előzőn, így kialakítva a kis kosárkákat.
Mikor már majdnem készen voltam a kosárkákkal, a meggyet tésztaszűrőbe tettem, hogy lecsepegjen. A kész kosárkákba szétosztottam az összes tölteléket, majd a réteslapok sarkait szépen visszahajtottam a meggyre, így zárt muffinokat kaptam.
Betettem a sütőbe, 25 perc alatt megsütöttem. Miután kihűlt, porcukorral megszórtam. A végeredmény nem túl édes, jó zaftos igazán finom sütemény lett.
Kategóriák: Édesség, Muffin Címkék: cukor, fahej, meggy, olaj, reteslap, szegfuszeg, vaj
írta: Gigi
Kandírozott narancshéj
Múlt héten egy születésnapon voltam, ahol olyan csokitortát ettem, melynek krémjébe kandírozott narancshéjat rejtettek. Mondanom sem kell, isteni volt. Így aztán, amikor itthon halomban állt a narancs, nem lehetett kihagyni a lehetőséget és kandírozott narancshéjat készíteni. Elkészítés előtt persze utánaolvastam a neten, elsősorban Sütis néne bejegyzése alapján készítettem el, de persze saját verzióban.
Hozzávalók:
7 db narancs
17 dkg kristálycukor
egész fahéj, szegfűszeg
vaníliakivonat
víz
A narancsok héját krumplihámozóval vékonyan lehámoztam, majd megmértem: 17 dkg lett. Felkockáztam és öntöttem rá annyit vizet, amennyi ellepte. Egy napig hagytam ázni.
Leszűrtem, adtam hozzá 17 dkg kristálycukrot, öntöttem rá megint annyi vizet, amennyi ellepi, majd tettem bele egész fahéjat, szegfűszeget, öntöttem hozzá kevés vaníliakivonatot. Elkezdtem főzni. Gyakran megkavargattam, a végén, amikor már alig volt lé alatta, gyakorlatilag folyamatosan kavartam. Nagyjából 70-80 percig főtt. Hagytam kicsit hűlni, majd egy alufóliára terítettem. Kiszedegettem belőle a fűszereket. Lefotóztam :-), majd száraz üvegbe tettem és lezártam. Hamarosan felhasználásra kerül, legalábbis egy része, mert azért ez szép adag. Az íze valami isteni, vigyázni kell rá, nehogy nagyon rájárjak :-).
Kategóriák: Édesség, Tartósítás Címkék: cukor, fahej, narancshej, szegfuszeg
írta: Gigi
A zsemlesütés nehézségei és a porok
A kenyérsütő gépem már jó néhány éves, és az utóbbi időben szinte napi használatban van. Ez meg is látszik rajta, ősszel azt hittem, végleg feladja a küzdelmet, de egyelőre még tartja magát. Muszáj neki, mert most nem lenne pénz újra. Igaz, nem sütésre használom, hanem csak dagasztásra, de arra nagyon jó. Volt eddig. Mostanában ugyanis egyre gyakrabban veszíti el az egyik keverőlapátját, a lapátot tartó rúd nemes egyszerűséggel kiesik a helyéről. Mosogatás közben ez nem gond. Viszont a tészta összekészítése közben annál nagyobb.
Ma is elővettem a tartályt, szépen belekészítettem a zsemle hozzávalóit, megemeltem a tartályt, hogy beteszem a gépbe, erre kiesett az egyik lapát, a víz meg elkezdett folyni. Gyorsan visszadugtam a rudat, és azon gondolkodtam, hogy kéne berakni a gépbe a tartályt úgy, hogy ne okozzon kárt, és működjön is. De ahogy újra megemeltem (hiába tartottam kézzel), újra kiesett, és folyt tovább a víz. Én meg persze káromkodtam. Szerencsére egyedül voltam. Végül nagy nehezen sikerült bevarázsolni a tartályt a gépbe, de fogalmam sem volt, mennyi víz folyt ki. Öntöttem bele vagy másfél decit és elindítottam a dagasztás programot. Néhány perc múlva ránéztem, és láttam, hogy az egyik lapát nem forog, azt beigazítottam a helyére, azt is láttam, hogy még kell víz, öntöttem még bele. Aztán reménykedtem, hogy több nehézségem nem adódik a zsemlék megsüléséig.
Reményem hiábavaló volt, mert miért ne romlana el, ami el tud romlani? Mire odáig jutottam, hogy süthetem a zsemlét, a tészta majdnem kifutott a gépből. Még időben elkaptam, de annyira ragacsos volt, hogy szerintem még simán 10 dkg lisztet felvett, mire megküzdöttem vele. Pedig már eredetileg is 65 dkg volt benne - bár ekkora mennyiségnek nem illenék kifutni. Aztán csak sikerült megformáznom a 10 db zsemlét, és persze meg is sütöttem. Finom lett, de mert volna nem finom lenni, biztos kivágtam volna az egészet ennyi mérgelődés után.
Még egy kis morgolódás mára, ha már így belejöttem :-). Elgondolkodtam a múlt héten meg ma is, hogy mire jók a porok? Nem elsősorban a levesporokra gondolok, bár azokat sem szoktam használni, hanem a sütemény- és egyéb porokra. Pl. arra, hogy mi a fenének vesznek az emberek tejberizs-port? Vagy muffin-port? Mennyivel tart több ideig normális tejberizst főzni meg normális muffint összekeverni? Szerintem nagyjából pár perc különbség lehet. Ha meg valaki egész nap otthon van, végképp nem értem, hogy miért nem csinálja normálisan a dolgokat. Akkor legalább tudná, mit ad a gyerekeinek.
Persze ez mindenkinek magánügye, csak én nem értem.
Frankfurti leves
Az utóbbi időben anyu olyannyira túlzásba vitte a főzést, hogy szólnom kellett neki: én is szeretnék néha a családomnak készíteni valami ebéd-féleséget. Különösen, hogy a kelkáposztát már a múlt héten megvettem, és ideje lenne felhasználni. Ma jutottam el odáig, hogy főzhettem.
A kelkáposztát egyébként nem annyira szereti kis családom, de a "virslis leves"-t a gyerekek is szeretik, meg az apjuk is. Így aztán ma azt főztem, a kisebbik délben jó nagy tányérral bevágott belőle, remélem, estére a nagyobbik is ezt fogja tenni.
Hozzávalók:
kb. 15-20 dkg kelkáposzta (ez egy kisebb fej fele volt a külső levelek és a torzsa eltávolítása után - a másik felét valószínűleg nekem kell majd megennem valamilyen formában)
2 db krumpli
4 db virsli
olaj, pirospaprika, só, ételízesítő (natúr, só nélküli)
2 csapott ek liszt
fél dl tej
kb. 2 dl tejföl
A fazékban kevés olajat forrósítottam, beletettem a lisztet, megpirítottam. Levettem a tűzről, szórtam rá kb. egy teáskanálnyi pirospaprikát, elkevertem, majd felöntöttem 1,5 l hideg vízzel. Visszatettem a tűzre.
Beleraktam a felkockázott krumplit és a felvágott kelkáposztát (elég kicsire vágtam ezt is, hogy a gyerekek könnyen megbirkózzanak vele). Megsóztam és tettem bele natúr ételízesítőt. Kb. 10 percig főztem.
Beletettem a karikára vágott virslit, majd lehúztam a tűzről. Beleöntöttem egy kis hideg tejet, ezzel lehűtöttem annyira, hogy ne kapja össze a tejfölt. Belekevertem a tejfölt is és visszatettem a tűzre. Néhány percig még főztem, majd kizártam és tálalásig fedő alatt tartottam. Jó sűrű, szinte egytálétel-jellegű leves lett belőle.
Kategóriák: Leves Címkék: kelkaposzta, krumpli, tejfol, virsli
írta: Gigi
Túrós rétes muffin
A DM-pontokért legújabban Stahl Judit: Gyors muffinok c. könyvét is meg lehet kapni. Én már novemberben lecsaptam rá, a pontok felhasználásának jobb módját egyelőre nem találtam, mint a szakácskönyvet begyűjtése. Ebben a könyvben található a túrós rétes muffin is, az ötlet tehát innen ered. Az eredeti receptet azért kissé átalakítottam az itthon lévő készleteknek megfelelően, és a végeredmény nagyon jó lett!
Hozzávalók:
4 réteslap (kb. 20 dkg - én egy 80 dkg-s csomagot vettem, abban 16 lap található)
45 dkg túró
13 dkg tejföl (10-15 dkg, hogy túl lágy azért ne legyen a töltelék)
5 dkg mazsola
15 dkg cukor
2 tojás
vanlíiakivonat
1 citrom leve
(a recept ír még 2 ek búzadarát, én ezt egyszerűen kifelejtettem a töltelékből, de nem is nagyon hiányolom)
olaj, vaj
esetleg porcukor a tetejére
A mazsolára annyi vizet öntöttem, amennyi ellepi, felforraltam, majd elzártam a gázt és félreraktam az edényt. Összeállítottam a tölteléket: a tojást a cukorral és a vaníliakivonattal együtt gép habverővel alaposan eldolgoztam. Ez után kézi habverővel folytattam: hozzáadtam a tejfölt, a citromlevet, a túrót és a leszűrt mazsolát, alaposan elkevertem.
Beállítottam a sütőt 200 fokra.
A muffintepsi horpadásait kikentem olajjal. A réteslapokat (felengedés után) 3-3 részre vágtam. Kb. 5 dkg vajat felolvasztottam. Az egyes lapokat külön-külön megkentem az olvasztott vajjal, majd 8 egyforma részre vágtam (nagyjából 15 cm x 4 cm-es darabok lettek, de a réteslapok nagysága különbözhet), és elkezdtem a muffinformákat kibélelni vele úgy, hogy az új darabot mindig kicsit elforgattam az előzőn, így kialakítva a kis kosárkákat. Mikor kész voltam a kosárkákkal, a masszát egyenlően elosztottam bennük, majd a tepsit betettem a sütőbe és 25 perc alatt megsütöttem.
A végeredmény annyira jó lett, hogy ezt a formát fogom még használni, vannak ötleteim, majd bemutatom őket.
Kategóriák: Édesség, Muffin Címkék: cukor, mazsola, reteslap, tejfol, tojas, turo
írta: Gigi
Nudli
Anyu a hétvégén szilvás gombócot készített, majd amikor már nem volt kedve gombócolni, a maradék tésztából nudlit főzött. A nagyobbik úgy rákattant az "üres nudlira", hogy állandóan azt enné, reggelire is, vacsorára is, uzsonnára is, mindegy mikor, csak nudli legyen. Persze elég gyorsan elfogyott a vasárnap főzött adag, de továbbra sem hagyott békén a nudlival, így ma nekiálltam, főztem neki egy adagot. A felét már megette, a másik felét szerintem holnap elpusztítja. Nem enged rá tenni semmit, sem lekvárt, sem túrót, se mást, csak üresen eszi. Nekem legjobban túróval és tejföllel ízlik (pici cukorral), de szilvalekvárral (természetesen házival) is nagyon finom.
Hozzávalók:
25 dkg krumpli
1 tojás
kb. 15 dkg finom liszt
só, cukor, zsemlemorzsa, vaj
A krumplit megmostam, hámoztam, kockákra vágtam, majd enyhén sós vízben megfőztem. Nem túl puhára, hogy ne legyen lágy a tészta. Leszűrtem, megvártam, míg kigőzöl, de nem hűl ki, krumplinyomóval alaposan szétnyomkodtam.
Miután kihűlt, adtam hozzá egy tojást és annyi lisztet, amennyivel jól kezelhető tésztát kaptam. Ez nagyjából 15 dkg-t jelent, de pontosan nem lehet megmondani, érezni kell. Alaposan összedolgoztam.
Néhány darabra vágtam, majd minden darabból "kígyókat" formáztam, és egy cm-s darabokat vágtam belőlük.
Közben felforraltam a főző vizet, ill. egy serpenyőben felolvasztottam a vajat (nagyjából 5 dkg-t). A felolvasztott vajon megpirítottam a zsemlemorzsát. A vízben megfőztem a nudlit, azaz több részletben beleraktam a fővő vízbe, és vártam, hogy feljöjjön a tetejére. Mikor ez megtörtént, tésztaszűrővel kiszedtem, hagytam lecsepegni, majd beleforgattam a pirított zsemlemorzsába. Végül kristálycukrot szórtam rá, és újra megforgattam. A gyerek imádja melegen, hidegen, mindegy neki, csak ehesse. Végre valami, ami ellen nem tiltakozik :-).
Kategóriák: Édesség Címkék: cukor, finom liszt, krumpli, tojas, vaj, zsemlemorzsa
írta: Gigi
Tökfőzelék
Tegnap este megint megkérdeztem a páromat, mit főzzek ma. A válasz az volt: bablevest (ez eléggé standard nála, gyakran mondja). Mondtam, hogy ez nem fog menni, mivel nincs itthon bab, ha meg reggel veszek, azt már nem tudom beáztatni. Erre az új ötlet: tökfőzeléket.
Hm, hát feladta a leckét rendesen. Én ugyanis nem szeretem a tökfőzeléket. Ha nincs más, és éhes vagyok, megeszem, de ha lehet választani, akkor inkább mást választok. Mivel nem szeretem, eszembe sem jut főzni, nem is főztem soha. De a páromért megteszem, ha kéri :-). Így aztán benyúltam a fagyasztóba, kivettem egy dobozt, amiben töknek látszó valami volt. Kiderült, tényleg tök, anyu még nyáron gyalulta, párolta, majd ideadta, hogy fagyasszam le. Az alap megvan, lehet gondolkodni, hogy is kell tökfőzeléket főzni. Annyira nehéz nem lehet. (Magamnak meg egy adag sóskát vettem ki, ami szintén anyu jóvoltából került a fagyasztóba, ezt meg a párom nem szereti, a mai ebéden jól megosztozunk.)
Hozzávalók: (legalábbis szerintem)
kb. 80 dkg párolt gyalult tök
néhány dkg vaj, kevés olaj
1 tk piros paprika
egy kis fej vöröshagyma
1,5 dl tejszín (a maradék a sóskába került)
2 nagy evőkanál tejföl
csipetnyi só
1 tk cukor
1 ek ecet (10%-os)
kapor (szintén fagyasztott)
A vajat az olajjal felolvasztottam. Beleraktam az apróra vágott hagymát és megdinszteltem. Levettem a tűzről, rászórtam a piros paprikát, elkevertem. Beleöntöttem a kiolvadt tököt. Visszatettem a tűzre.
Beleöntöttem a tejszínt és a tejfölt. Megsóztam. Néhány percig főztem (mivel a tök párolt volt, nem túl sokáig). Beletettem egy kevés cukrot meg ecetet, végül belekevertem az apróra vágott kaprot. Még egy-két percig főztem. Tükörtojást sütöttem hozzá.
Mivel nem szeretem, fogalmam sincs, milyennek kell lennie, ha jó. Közben próbáltam kóstolgatni, de esélytelen :-). A kisebbik fiamnak nem ízlett :-(. A páromnak ízlett, bár picit soknak találta az ecetet, amit egy kis cukorral kompenzált és jóízűen megette 2 tükörtojással.
Kategóriák: Köret Címkék: cukor, ecet, hagyma, kapor, so, tejfol, tejszin, tok, vaj
írta: Gigi
Karácsonyi menü
Pontosabban 24-i, mert akkor volt nálunk az ebéd (nem vacsora, nekem így szimpatikusabb, ezért ez lesz az új szokás), a többi napon a nagyszülőknél ebédelünk. Nem akartam idegbajt, tavaly is sikerült elkerülni megfelelő tervezéssel, így idén is ezt a szokást folytattam. A tervezés most is bejött, minden időre elkészült, és abszolút nem voltam ideges, nem rohantam. Persze jól elfáradtam, de ennyi belefér. A páromnak sokat köszönhetek, egész délelőtt ő foglalta le a gyerkőcöket.
A sütemények egy részét már korábban megsütöttem. Még hétvégén elkészült a fahéjas linzer, a hetekkel ezelőtt megfőzött narancskrémet a fagyasztóból vettem elő, és 24-én állítottam össze a linzereket. Szintén hétvégén sütöttem meg a vaníliás kifliket.
23-án délután sütöttem sajtos rudat. Este feldíszítettük a karácsonyfát, így reggel már a szép fa várta a gyerekeket. Reggel bekészítettem a kenyérsütőbe a kenyeret, odatettem főni a húslevest, ami nagyjából 2-3 órát főtt összesen. Már jó régóta nem használok delikátot, van itthon egy üveg szárított zöldség (só nélkül), néha azt szoktam beletenni, de most jó bőven volt benne zöldségféle, így nem nagyon kellett mellé más ízesítés. Csirkeszárnyakból főztem, lassan, hogy szép tiszta legyen. Eperlevél tésztát főztem hozzá (házit), mivel elfelejtettem csigatésztát venni. Megsütöttem egy adag meggyes-gesztenyés muffint, de most minimuffin formában. Közben megkelt a kenyértészta, így megsüthettem a fokhagymás-sajtos kenyeret, aminek mindig nagy sikere van. Sütőben szoktam sütni, a kenyérsütőt már csak dagasztásra használom, így szebb is a kenyér, és úgy tűnik, az íze is más, jobb.
Amíg a kenyér sült, elkészítettem a csirketortát, hogy mehessen a kenyér után a sütőbe. Amíg sült, főztem krumplipürét meg kukoricás rizst. Végül a lazac következett: a szeleteket sóztam, borsoztam, bekentem olívaolajjal, majd a raclette-sütőn (amit jól felforrósítottam) mindkét oldalukat 4-5 percig grilleztem. Nagy sikere volt, igazán finom lett.
Ebéd után jött a Jézuska, a fa alatt volt nekem egy gasztroajándék is, megkaptam Dolce Vita szakácskönyvét, ami igazán gyönyörű lett, és találtam már benne pár szimpatikus receptet.
Forró csoki
Hólapátolás után mi lenne jobb, mint egy bögre forró csoki? Esetleg egy bögre forralt bor, de ahhoz még túl korán van :-). Így hát forró csokit készítettem.
Hozzávalók:
1 tábla (10 dkg) 60%-os étcsokoládé
2 ek barna cukor
1 dl tejszín
3 dl tej
(fahéj, vanília kivonat)
A tejszínt a csokival (fahéjjal, vaníliával) gőzfürdő felett felolvasztottam. Hozzákevertem a cukrot, majd a forró tejet.
Kategóriák: Ital Címkék: barnacukor, etcsokolade, tej, tejszin
írta: Gigi
Valami tejszínes
Tegnap megkérdeztem a páromat, mit főzzek ma. A válasz tipikusan pasis: "valami tejszínest". Megnéztem, mi van a fagyasztóban, találtam fél kg darált sertés húst. Na ebből össze lehet hozni valami tejszínest.
Fokhagymás-tejszínes hús tésztával
Hozzávalók:
fél kg darált sertés hús
2 dl tejszín
olaj
1 nagy fej vöröshagyma
4-5 gerezd fokhagyma
só, őrölt bors, bazsalikom, oregano
1 ek liszt
fél kg száraz tészta (én most orsót használtam)
A hagymát összevágtam, olajon megfuttattam. A fokhagymát apróra vágva beleraktam és néhányszor megkevertem. Hozzáadtam a darált húst, és addig kevergettem, míg ki nem fehéredett. Sóztam, borsoztam, adtam hozzá bazsalikomot és oreganót (mivel csak száraz volt itthon, már ekkor beletettem, a frisset ráért volna később is). Főztem kb. 10 percig. A lisztet összekevertem a tejszínnel, majd hozzákevertem a húshoz és még néhány percig főztem. Fél kg kifőtt tésztához kevertem. Isteni aromája van.
Kategóriák: Főétel - hússal Címkék: daralt hus, tejszin
írta: Gigi
Rántott sajt
Nagyobbik fiam újra lebetegedett, itthon maradt, nem ment oviba. Így egy picit nehezebb volt a mai ebéddel megbirkózni, szerencsére paradicsomleves maradt tegnapról, de valami második fogást gyorsan ki kellett találnom. Soha nem készítettem még egyedül rántott sajtot, de ma megkívántam, gondoltam, az egyszerű is, gyors is, finom is, jó ebéd lesz belőle.
Hozzávalók:
vastagra szeletelt trappista sajt (én 8 db-ot készítettem)
2 tojás
liszt
zsemlemorzsa
só, bors
olaj a sütéshez
A tojást sóztam, borsoztam, villával felvertem. Aztán sorbaraktam a tányérokat: liszt, tojás, zsemlemorzsa. Egy serpenyőbe olajat öntöttem, nem túl sokat, úgy, hogy nagyjából a sajt feléig érjen majd. Elkezdtem az olajat melegíteni, és mire az első sajtot bepaníroztam, már raktam is bele az olajba. A túl forró olajban ugyanis valószínűleg azonnal kifolyna a sajt. Így viszont nem folyt ki, igaz, a lángot rögtön lejjebb vettem, ahogy belekerült az első sajt.
A panírozás a következőképpen történt: liszt, tojás, liszt, tojás, zsemlemorzsa. Ezzel a módszerrel azokat a sajtokat is össze tudtam fogni, amelyek amúgy szét akartak törni.
Néhány percig kell csak sütni az egyik oldalát (2-3), majd megfordítani lapát vagy fogó segítségével (semmiképpen nem villa, mert kifolyik a sajt). Majd sütni a másik felét is, és mikor kész, papírtörlőre szedni. Szerintem langyosan a legfinomabb.
Kategóriák: Főétel - hús nélkül Címkék: liszt, olaj, sajt, tojas, zsemlemorzsa
írta: Gigi
Sós mandula
Délután a gyerekek nagymamánál voltak, mi meg Sz.-val nekiálltunk mandulát pucolni (ezt máskor nem nagyon lehet, ha alszanak, akkor túl hangos lenne, ha ébren vannak, akkor meg széthordanák a mandulát is, a héját is). Megpucoltunk kb. fél kilót (nettó), nagy részéből sós mandulát készítettem. Csak azért nem mindből, mert akkor mind elfogyna pillanatok alatt. Persze van még bőven mandula, szerintem még kb. tízszer annyi, amennyit most megpucoltunk, tehát az idén télen lesz még sós mandula-készítés máskor.
A megpucolt mandulára forró vizet öntöttem pár percre, majd leöntöttem róla, és lehúzgáltam a barna héját. Hagytam megszáradni (konyharuhával segítettem is), olajos kézzel "összefogdostam", majd sóval megszórtam, és újra "összefogdostam". 200 fokos sütőben kb. 15 percig pirítottam. Isteni lett.
Itt járt a Mikulás
Mifelénk a Mikulás általában a gyerekeket ajándékozza meg, a felnőttek talán egy-egy csokit kapnak. Most viszont kivételes alkalom volt, az én csizmámban (pontosabban mellette) egy gyönyörűséges könyv volt. Ez:
Igaz, súgtam korábban a Mikulásnak (akkor még azt hittem, Angyalka lesz), de több könyvcímet is kapott, erre számítottam a legkevésbé, de talán ennek örültem a legjobban. Gyönyörű! Nemcsak kívülről, belülről is. És Zsófitól megszokott stílusban, színvonalban vannak benne a jobbnál-jobb receptek. Rongyosra lesz olvasva és főzve :-).