Füstölt kolbász
Gyerekkorom óta én vagyok a fő-fő hurka- és kolbászkóstoló otthon. Minden disznóvágásnál az én feladatom volt eldönteni, hogy finom lesz-e a hurka és a kolbász. Apu kavarta, az ő kezére rátapadt a sok fűszer, nem tudott rendesen kóstolni. Anyu meg valamiért nem szerette. Én viszont imádtam, és azzal sem foglalkoztam, hogy a kolbász esetén nyers húst eszem (igazából nem is tudatosodott bennem). Meg kell mondjam, mindig nagyon finom lett minden :-). Kóstolás után persze a töltésben is segítettem, és semmi bajom nem volt a sertésbéllel, pedig azt a töltőre való felhúzás előtt fel kellett fújni (persze szájjal). Sőt, az is előfordult hébe-hóba, hogy nem csak a boltban vett belet használtuk, hanem otthon "huroltuk" az épp levágott disznóból kivettet, na ezt azért annyira nem csíptem, de ha kellett, csináltam.
Néhány hete a párom kitalálta, hogy készítsünk kolbászt. Disznóvágásról évek óta nincs szó, mióta anyuék is itt laknak Érden, nem volt rá alkalom. Az állatot itt nem tudjuk felnevelni, vásárolni meg nem tudtunk annyiért, hogy megérje kínlódni vele, bár még nem adtuk fel, hogy találunk megfelelőt. A hurka és kolbász elkészítésének viszont semmi akadálya nincs. Így aztán néhány hete beszereztük apuval a hozzávalókat, én meg mentem kóstolni, majd tölteni. Jól sikerült, ezért a párom kérte, hogy mielőtt még elfogy az előző adag kolbász, készítsünk még egy adagot. Az utolsó pillanatban, mielőtt még nagyon felmelegszik az idő, elkészítettük az újabb adagot. 11 szál lett belőle, nagyjából 60-70 cm-es darabok.
Hozzávalók:
4 kg sertéslapocka darálva (talán 20 dkg-val lett több)
1,3 kg zsírnak való szalonna (a legjobb az ún. nyesedékes, az olcsóbb is, és tökéletesen megfelel, ha lehet kapni a hentesnél)
só, őrölt bors, pirospaprika ízlés szerint (lehet persze csípős paprikát is beletenni)
2-3 fej vöröshagyma reszelve (vagy a húsdarálón átengedve)
sertésbél
Nem árt, ha van hurkatöltő otthon, de ha jól tudom, az elektromos húsdarálók is alkalmasak a töltésre.
A hozzávalókat jó alaposan összekeverjük, közben kóstoljuk. Nem baj, ha kicsit állni hagyjuk, hogy összeérjenek az ízek, de nem feltétlenül szükséges. Beletöltjük a bélbe, majd megfüstöljük. A füstölést apu végezte, házilag eszkábált hozzá füstölőt és szőlővenyigét meg meggyfát használt a füstöléshez. Most ki vannak akasztva száradni, nagyjából jövő héten már igazán finomak lesznek. Ha véletlenül elkezd csepegni (a meleg miatt), akkor hűtőbe kell tenni, addig a spájzban elvan.
Kategóriák: Főétel - hússal, Tartósítás Címkék: bors, hagyma, pirospaprika, serteshus, so
írta: Gigi
Kandírozott narancshéj
Múlt héten egy születésnapon voltam, ahol olyan csokitortát ettem, melynek krémjébe kandírozott narancshéjat rejtettek. Mondanom sem kell, isteni volt. Így aztán, amikor itthon halomban állt a narancs, nem lehetett kihagyni a lehetőséget és kandírozott narancshéjat készíteni. Elkészítés előtt persze utánaolvastam a neten, elsősorban Sütis néne bejegyzése alapján készítettem el, de persze saját verzióban.
Hozzávalók:
7 db narancs
17 dkg kristálycukor
egész fahéj, szegfűszeg
vaníliakivonat
víz
A narancsok héját krumplihámozóval vékonyan lehámoztam, majd megmértem: 17 dkg lett. Felkockáztam és öntöttem rá annyit vizet, amennyi ellepte. Egy napig hagytam ázni.
Leszűrtem, adtam hozzá 17 dkg kristálycukrot, öntöttem rá megint annyi vizet, amennyi ellepi, majd tettem bele egész fahéjat, szegfűszeget, öntöttem hozzá kevés vaníliakivonatot. Elkezdtem főzni. Gyakran megkavargattam, a végén, amikor már alig volt lé alatta, gyakorlatilag folyamatosan kavartam. Nagyjából 70-80 percig főtt. Hagytam kicsit hűlni, majd egy alufóliára terítettem. Kiszedegettem belőle a fűszereket. Lefotóztam :-), majd száraz üvegbe tettem és lezártam. Hamarosan felhasználásra kerül, legalábbis egy része, mert azért ez szép adag. Az íze valami isteni, vigyázni kell rá, nehogy nagyon rájárjak :-).
Kategóriák: Édesség, Tartósítás Címkék: cukor, fahej, narancshej, szegfuszeg
írta: Gigi
Meggyszörp
Anyu kapott 5 kg meggyet a kollégájától, de nem nagyon volt kedve csinálni vele bármit is, mivel kimagvalt meggybefőttje még van a süteményekhez, másra meg nem nagyon szokta használni. Így hát felajánlotta nekem. Szerencsére én már magvalva kaptam :-).
Emlékeztem rá, hogy olvastam valahol egy szimpatikus meggyszörp receptet, meg is találtam, hol. Mivel tudtam, mit fogok tenni, nem tiltakoztam a sok meggy ellen. Kb. egy kg-t lefagyasztottam, a maradék 3 kg-hoz (magvalva kb. négy kg lett az ötből) öntöttem 0,3 dl 20%-os ecetet és kevés vizet, hogy ellepje. Sok víz nem kellett, mivel elég leveses volt, szinte a saját leve ellepte teljesen. Egy napig így hagytam állni. Aztán leszűrtem a levét (nem nyomkodtam ki), így kaptam 2 l levet, amihez kevertem 2 kg kristálycukrot és 2 tk szalicil. Miután a cukor feloldódott, alaposan kimosott üvegekbe öntöttem, lett majdnem 3,5 l szörpöm.
A visszamaradt meggyhez adtam kb. fél kg kristálycukrot (nem mértem, nagyjából ennyi volt a zacskóban), üvegekbe töltöttem, a tetejükre raktam egy-egy késhegynyi szalicilt, lezártam, és ment a spájzba. A terv, hogy süteménybe fogom rakni majd ősszel-télen. Remélem, nem lesz semmi baja addig :-).
Kategóriák: Ital, Tartósítás Címkék: cukor, meggy
írta: Gigi
Savanyú káposzta készítése házilag
A savanyú káposzta kilója 200 Ft felett van, miközben fejes káposztát 40 Ft-ért árulnak - nem irigylem a termelőket, el tudom képzelni, ők mennyit kapnak mindezért. Nemcsak az ár miatt szoktuk magunknak taposni a káposztát, hanem azért is, mert úgy pont olyat készítünk, amilyet szeretünk. Én gyerekkoromban tapostam, egyébként még apu csinálja, ill. ma a fiam is besegített. Régen otthon nem mindig kellett venni a káposztát, volt, hogy termett elég, itt viszont nincs is hely annyit megtermelni. Ma apu majdnem 60 kg káposztát taposott be.
Hozzávalók:
fejeskáposzta
só - 2 dkg / 1 kg káposzta
szemes bors
babérlevél
birsalma
csípős paprika
esetleg kukorica, ha van
A káposztát legyaluljuk káposztagyaluval. Egy tiszta műanyag hordót előkészítünk és belepakoljuk rétegenként a hozzávalókat: káposzta, só, bors, babérlevél, birsalma (szeletelve, de nem hámozva), csípős paprika. Tiszta lábbal ( :-) ) beleállunk a hordóba és rétegenként jó alaposan megtapossuk a káposztát. Természetesen lehet használni célszerszámot és döngölni, de élő munkával szerintem jobb, az ember lába érzi, meddig kell taposni. Amikor az egész megvan, a tetejére fából készült fedőt teszünk, majd egy nagy követ nehezéknek, és lehetőleg a pincében tároljuk, míg meg nem savanyodik. A cső kukoricát azért szokták belerakni, hogy sárgább legyen a színe, ha nincs, elhagyható (rendes takarmánykukoricáról van szó). Az ízesítés persze vidékenként változik, ez a szabolcsi ízlésnek megfelelő. Amennyire tudom, szoktak köménymagot is tenni bele vagy csombordot, mi ezeket elhagyjuk.
Kategóriák: Tartósítás Címkék: birsalma, kaposzta, so
írta: Gigi
Bryndzával töltött cseresznyepaprika
Egyik nap azzal jött haza a férjem, hogy ő valami nagyon finomat evett, amit a kollégájától kapott. Másnapra megkérdezte, hogyan kell elkészíteni, majd megkért, hogy készítsek én is. Nem sokat kellett győzködnie, hiszen jól hangzott az ötlet. Kicsit átdolgoztuk, majd beszereztem a hozzávalókat, és együtt nekiálltunk.
Hozzávalók:
cseresznyepaprika, ill. almapaprika
bryndza (vagy egyéb juhtúró, juhsajt)
olívaolaj, napraforgóolaj
petrezselyemzöld, metélőhagyma
A paprikákat megmostuk, majd a férjem levágta a szárukat és kiskanállal kiszedte a magjukat (anélkül is eléggé csípnek). Közben én apróra vágtam a petrezselyemzöldet és a metélőhagymát, majd belekevertem a bryndzába. (Szívem szerint kolozsvári burduf túróval csináltam volna, de az egy ideje nincs itthon, mivel senki nem járt mostanában Kolozsváron a családból. Így aztán elmentem a helyi tecsóba, ahol választék szempontjából kissé kihívásokkal küszködnek, így az egyetlen választható verzió a szlovák bryndza volt, egyébként nem rossz minőségben.) Fogtam egy kiskanalat és szépen belekanalaztam a túrót a paprikákba. Az előre jó alaposan megmosott üvegbe tettem a kész töltött paprikákat, majd leöntöttem olívaolaj és napraforgóolaj keverékével. 20 db cseresznyepaprika, 5 db almapaprika, kb. 30 dkg bryndza és két db 8 dl-es üveg kellett a művelethez. Nem fért bele: egy cseresznyepaprika és 1 almapaprika, amit ott helyben meg is ettünk, és megállapítottuk, hogy így is nagyon finom, de ha állni fog az olajban egy ideig, akkor még jobb lesz. Az olajat meg majd felhasználjuk valami finomsághoz, ha kifogy belőle a paprika.
Kategóriák: Tartósítás Címkék: bryndza, cseresznyepaprika, olivaolaj
írta: Gigi
Zakuszka
A zakuszkát azóta ismerem ebben a formában, mióta a férjemet. A neve ugyan nem tetszik, mert oroszul azt jelenti, hogy előétel, Erdélyben (Romániában és ha jól tudom más balkán országokban) egy bizonyos ételt neveznek így, ezt a kenyérre kenhető, egyébként előételként is fogyasztható valamit. Anyósom régebben gyakran készített nagy mennyiségben, télre elrakva, az utóbbi időben nem teszi, állítólag az átható hagymaszag miatt, ami főzés közben érezhető. Ez az indok számomra egyáltalán nem elfogadható, ugyanis szinte egyáltalán nem éreztem hagymaszagot, miközben készítettem. De ő tudja, a család szereti, ha nem csinálja, nem csinálja. Majd csinálom én, legalábbis magunknak :-). A receptet amúgy tőle kaptam. A mennyiségek bruttó értendők, azaz előkészítés előtt.
Hozzávalók:
3 kg kápia paprika (eredetileg pritamin van a receptben, de a kápia szebb és olcsóbb volt; olyan receptet is láttam, ahol a pritamin és az étkezési paprika (tv) fele-fele arányban szerepelt)
1,2 kg vöröshagyma
1 liter paradicsomlé (ill. 3 kg paradicsom, de akkor darálni kell és a magokat kiszűrni)
só, bors, babérlevél
fél liter olaj
padlizsán és/vagy szemes bab
A hagymát és a paprikát megdaráltam. Fél liter olajban a hagymát megdinszteltem, majd hozzáadtam a paprikát. Ha kevésnek tűnik az olaj, lehet még hozzáönteni. Sóztam, borsoztam, tettem bele pár babérlevelet, hozzáöntöttem a paradicsomlevet. Főztem kb. két óráig. Közben előkészítettem a padlizsánt és a babot, ugyanis felét padlizsánnal, másik felét babbal készítettem. Ha mindhez padlizsánt akarunk tenni, akkor kb. 2 kg padlizsánt kell megsütni majd meghámozni és felvágni. Az egész mennyiség kb. 1 kg szemes babot bír el, ezt sós vízben kell megfőzni. Én az egyik felébe nagyjából 1 kg padlizsánt raktam (nettó 55 dkg), a másik felébe pedig kb. 40 dkg szemes babot. A két óra fővés után kettéválasztottam, belekavartam a babot és a padlizsánt és még pár percig főztem együtt. Végül előkészített üvegekbe raktam, a tetejére kevés olajat öntöttem és szárazdunsztba kerültek az üvegek. Miközben az üvegekbe töltöttem, a babérleveleket kihalásztam. Összesen 9 üveggel lett (7-8 dl-es üvegek).
Kategóriák: Reggeli, Tartósítás Címkék: hagyma, padlizsan, paprika, paradicsomle, szemes bab
írta: Gigi
Napon aszalt sárga paradicsom
A neten összeolvastam egy csomó dolgot az aszalásról, tartósításról és összeraktam a magam verzióját.
Leszedtem egy jó adag sárga paradicsomot, alaposan megmostam, a hibás részeket (nem volt sok) kivágtam. 4-6-8 részre vágtam mindet, mérettől függően. Tepsire raktam jó szorosan és kiraktam a napra. Ez volt csütörtökön. Már estére látszott valami eredmény, pénteken újra kiraktam, dél körül raktam rá egy régi, de tiszta függönydarabot, mert megtalálták a legyek és muslicák. Reméltem, hogy szombat estére készen lesz, de nem jött össze, mert pénteken és szombaton is nagyon sokat fújt a szél, hiába sütött a nap, nem volt elég. Tegnap reggel én elutaztam, de a párom kirakta újra, este, mikor jó fáradtan hazajöttem, láttam, hogy végre készen van. Nem is tudom, mi lett volna, ha nem, mivel már éjfél óta zuhog az eső. Szóval estére készen lett. A korábban előkészített üvegbe pakoltam az egészet, majd összekevertem az olajat: olívaolaj + napraforgóolaj + bazsalikom + oreganó. Felöntöttem az üveget az olajjal, majd lezártam. Ezután az jön, hogy összeszedegetek recepteket, amikhez aszalt paradicsom kell, és kipróbálok majd párat, az eredményről persze beszámolok.
Kategóriák: Tartósítás Címkék: olaj, paradicsom
írta: Gigi
Tartósítási szezon
Annyira még nem vagyok gyakorlott háziasszony, hogy nekifogjak a lekvárfőzésnek vagy a befőtt-készítésnek. A nyári időszakban azért bennem is felmerül, hogy tartósítani kell, és ezért egyre többet teszek.
Három évvel ezelőtt a kisfiam kedvéért tettem el a fagyasztóba sárgabarack-pürét, majd sütőtökpürét.
Két éve csak zöldborsót és zöldbabot fagyasztottam.
Tavaly fagyasztottam málnát és epret gurulósra, szilvát magvalva, padlizsánt sütve, készítettem bodzalekvárt, fügebort, málnaszörpöt.
Idén a legnagyobb projekt az anyatej-fagyasztás volt, amíg a pici fiam kórházban tartózkodott, a készlet lassan elfogy, ideje lesz pótolni, hogy a télen kezdődő hozzátáplálást elősegítse. Ezen kívül persze készülök másképp is a hozzátáplálásra, egyelőre leginkább nyers gyümölcsökkel. Fagyasztottam idén is epret és málnát gurulósra (ezt persze nem a picinek, ő majd csak a szezonban kaphat, ha már elmúlt 1 éves); szilvát, meggyet, cseresznyét magvalva; sárgabarackot, őszibarackot és szilvát pürésítve. Készítettem megint fügebort és málnaszörpöt, ill. sárga és piros spagettiszószt. Az előbbit 2,5 kg paradicsomból, az utóbbit kb. 5-6 kg-ból, egész télen lesz mit ennünk. Tervezem még a sütőtökpüré fagyasztását is, ill. majd amikor aktuális lesz, főtt ételeket kis adagokban. A lekvár- és befőtt készítést pedig egyelőre anyura hagyom, ő ellátja a családot (cseresznyebefőtt, sárgabarack-lekvár, szilvalekvár, őszibarack-befőtt, paradicsomlé, zöldbab, savanyú uborka, cékla). Egy biztos: éhezni nem fogunk :-).
Sárga spagettiszósz
Egy egészen kicsit veteményesünk van, pár bokor paradicsommal. A paradicsomok fele sárga paradicsom, olyan mennyiségű terméssel, amit képtelenek vagyunk elpusztítani. Adtunk a szomszédnak, anyósoméknak, a barátoknak, mégsem fogyott el. Így aztán nekiálltam spagettiszószt készíteni, a különlegességét a színe adja. A következő adag piros paradicsomból fog készülni, de az nem olyan nagy szám :-).
Az elkészítés módjánál abból indultam ki, ahogyan elvileg a bolognai mártást kell főzni, amire ugye nem nagyon van időnk minden egyes spagetti-főzésnél, így viszont érdemes friss paradicsomból elkészíteni, és később felhasználni a kész szószt. Az itt felsorolt mennyiségből 6 adag szósz készült.
Hozzávalók:
2,5 kg sárga paradicsom
0,5 kg hagyma
olaj, só, bazsalikom, rozmaring, oregano
2 db sárgarépa
A hagymát aprítógéppel nagyon apróra vágtam. A paradicsomot megmostam, a hibás részeket (kevés volt) kivágtam, majd felnegyedeltem és pépesítettem. A hagymát sok olajon megdinszteltem, beleraktam a paradicsomot, sót és elkezdtem főzni. Nagyjából 1,5 óra fővés után beletettem a zöldfűszereket és a sárgarépát reszelve. Tovább főztem addig, míg a leve el nem főtt, tehát megfelelő sűrűségű szósz lett belőle.
Amíg készült, az üvegeket előkészítettem: alaposan megmostam, majd kifőztem és lefordítva leraktam várakozni a kész szószra. A megfőtt szószt beleraktam az üvegekbe, lefedtem, fejre állítottam pár percre, majd száraz dunsztba tettem, és most ott hűlnek. Remélem, megfelelő lesz a tartósítás.
Kész van a fügebor
Elkészült a fügebor. Kedves kommentelőm,
Feri tanácsát megfogadva,
összeöntöttem a két első levet
(persze csak miután átszűrtem), majd
megkóstoltuk. Úgy döntöttünk,
a harmadikat nem öntjük hozzá.
Az alaposan megtisztított üvegekbe
töltöttem, 11 db üveggel lett belőle,
vegyesen 5 és 7 dl-es üvegek.
Az íze kissé fanyar, de nagyon kellemes,
mert nem savas. Nem vagyunk nagy
borivók (sem), valószínűleg sokáig lesz
belőle, elvileg évekig is eláll.
Kategóriák: Ital, Tartósítás Címkék: fuge
írta: Gigi
Bodzalekvár
Befőzős hetünk volt. Készült csemegeuborka, padlizsán a fagyasztóba, szilva szintén a fagyasztóba. A bodzalekvár ötlete egyik vendégünktől származik, azt mondta, nagyon különleges íze van, és mivel nyár elején nem használtam fel az összes virágot a bodzaszörphöz, ezért volt miből lekvárt készíteni. Egyszerű az elkészítés, de kissé időigényes.Hozzávalók:
1,2 kg bodzabogyó
50 dkg cukor (a neten található receptek ennél jóval többet írnak, de így is pont elég édes lett, nem hiányzik több)
1 dkg borkősav
2 dl víz
Leszedtem a bodzabogyót, jó nagy halommal. Vizet öntöttem rá és villával lehúztam a bogyókat. Így gyorsan megszabadítottam a szárat a bogyótól, de megvan a hátránya is a technikának: szárdarabkákat kellett kiszedegetni a bogyók közül. Jó párszor átmostam és válogattam, a végeredmény lett a több mint egy kiló bogyó. Hozzáadtam a cukrot, vizet, borkősavat és elkezdtem főzni, kevergetés mellett, teflonos edényben. A zománcost ugyanis nagyon megfogja, a teflonosban nem is ég le és könnyebb kimosni is. Kb. 40 percig álldogáltam mellette, mire megfelelően besűrűsödött. Kis üvegekbe pakoltam (amiket persze előtte alaposan kimostam) és pár percre fejreállítottam. Aztán ment a száraz dunsztba. Összesen 7 dl lett belőle. Gondolom, el fog fogyni, bár nem eszünk túl sok lekvárt, de nagyon finom lett, így nem félek, hogy megmarad.
Fügebor
Kaptunk a szomszédasszonytól egy tál fügét. Nem is értettem, hogy érik ilyen korán, anyósoméknál még semmi jele az érésnek, pedig csupán 150 méterrel lakik északabbra. Ráadásul úgy tapasztaltam, hogy a füge nem is szokott ennyire egyszerre érni. Na mindegy, a lényeg, hogy kaptunk finom, érett fügét. Nyersen kicsit sok lett volna megenni, ezért aztán kerestem valami receptet, ahova felhasználhatom. A neten találtam ezt a fügebor-receptet (kövezzetek meg, de nem jegyeztem meg a forrást).
Hozzávalók:
1 kg füge
1 kg cukor
3,5 l víz
1 dkg friss élesztő
1 dkg borkősav
A fülét meghámozzuk, felszeleteljük, belerakjuk egy öt literes befőttes üvegbe.
A vizet a cukorral felfőzzük, majd hagyjuk kihűlni, és hozzáöntjük a fügéhez.
Belerakjuk az élesztőt és a borkősavat, egy kis tányérral lefedjük, majd hűvös
helyre rakjuk. Hagyjuk forrni 2 hétig. Ez után leszűrjük a levét, és
félrerakjuk. Főzünk egy adag szirupot megint, ráöntjük, 2 hétig megint hűvös
helyen hagyjuk. Újra leszűrjük, még egy adag szirupot főzünk, amit 3 hétig
hagyunk rajta.
A harmadik szirupot is hozzáöntjük az első kettőhöz, összekeverjük,
szűrőpapíron vagy vásznon átszűrjük, üvegekbe töltjük. Azonnal fogyasztható, de
sokáig eláll, finom édes bort kapunk.
Kiváncsi vagyok, milyen lesz, eltelik pár hét, mire megtudhatjuk.
Update: megvan a végeredmény.
Kategóriák: Ital, Tartósítás Címkék: cukor, eleszto, fuge
írta: Gigi
Málnaszörp
Már említettem, hogy hozzájutottunk 10 kg málnához. Egy részét lefagyasztottam, készítettem egy adag málnás tiramisut és persze sokat megettünk. A többiből pedig málnaszörp készült. Anyu segített benne, mert ez a hét nem arról szól, hogy bármire is ráérnék, de muszáj volt megcsinálni.
Hozzávalók:
4,5 kg málna
4,5 l víz
4,5 kg cukor
1,5 kávéskanál tartosítószer
2,5 kávéskanál borkősav vagy citromsav
A málnát jól átválogattuk, alaposan megmostuk, majd összetörve uborkásüvegekbe raktuk. Felfőztem a vizet a tartósítószerrel és a borkősavval, majd amikor kihűlt, ráöntöttem a málnára. Hagytuk állni 1 napot.
Másnap beletettük a cukrot, és állni hagytuk újabb napig. Közben gyakran megkavartuk, hogy feloldódjon a cukor.
Egy nap után fogtunk egy régi (tiszta!) függönydarabot, és azon átpasszíroztuk az egészet. Végül üvegekbe raktuk. Több mint 10 liter szörpünk lett, ami kissé hígabb, mint a bolti, kb. kétszer annyi kell belőle egy pohárba, mint a bolti szörpből.
